A "többszínnyomatos" technika azt jelenti, hogy több különböző színt használnak egy grafikai mű vagy nyomtatott anyag elkészítéséhez. Ez általában magában foglalja a többféle nyomdai lemez vagy sablon használatát, amelyek mindegyike egy-egy adott színt visz fel a papírra.
Az aquatinta egy speciális mélynyomó grafikai eljárás, amelyet különösen az árnyalatok és foltok ábrázolására használnak. Ez a technika lehetővé teszi, hogy finom tónusátmeneteket hozzanak létre a nyomatokon, ami nagyon hasonlít a vízfestmények hatásához.
Ebben a galériában azokat a rézkarcaimat mutatom be, amik egy lemezről lettek nyomva, függetlenül a lemezen levő színek számától. Lehetőség van ugyanis arra is, hogy nyomóformát több különböző színnel festékezzük fel, és arról történjen a nyomtatás. Jellemző volt ez a technika Gross Arnold munkáira.
A valódi színes grafikák azonban mindig többszínnyomatos munkák, vagyis a színes képhez több nyomóformát (lemezt) használunk, minden lemez egy egységes színnel kerül festékezésre, és a megfelelő sorrendben nyomtatott lemezek adják meg a nyomat végleges színvilágát. Jellemzően 3-5 lemezzel festményszerű színvilágot el lehet érni.
A különböző grafikai eljárások kombinálása lehetőséget ad összetett grafikai munkák készítésére. Alkalmi grafikák, egyedi oklevelek vagy akár művészkönyvek esetén izgalmas kreatív lehetőségeket és egyedi hatást ad a mély-, a magas, a szitanyomás és akár a kalligrafikus írás együttes alkalmazása.
A linóleummetszet vagy linómetszet a fametszethez hasonló magasnyomású sokszorosító eljárás, az ilyen eljárással készült grafikai lap. A fadúc helyett 1895 körül próbálkoztak először a puhább, homogén szerkezetű anyaggal, a linóleummal. A sima linóleumlapra felvitt rajz alapján árokvésővel vájják ki azokat a részeket, melyek a nyomtatás során nem hagyhatnak nyomot a lapon. A magasan maradt részeket festékezik, erről kerül át a nyomtatás során az ábra a papírra.
© Nagy Sándor Zoltán, grafika Nagy Bt.