Nagy Sándor Zoltán
grafikusművész oldala
Menü
Kezdőlap
Grafikák
Illusztrációk
Könyvborítók
Kapcsolat
Bolt
Kosár:
0
Your basket is currently empty
Szennyes
Álmok, hozzatok enyhet
Míg a fakó lepedők száradtak a szélben
Pár hajtás a biciklin
Édesanyának a nő, ki sokadszor elárul
Csendes, szófogadó, kezes ifjonc
Tartja erős öleléssel a pár
Mit alkotni tudott ezidáig az ember, az Isten
Cseppek és vérfoltok
Ömlik, zajlik az élet
Hazafelé babával
A rossz hír
Mintha ledőlni látszik
Ennyire még sosem éreztem kirabolva a testem
Nehezen sikerült a nyomára akadni
végül az elhanyagolt, volt köztemetőbe jutottunk
Körforgás az egész lét
Mily szörnyeteg ejti fogollyá
És arculütésbe enyészett
Korcs kezek, egyben szájak elé vettetve
Ki lészen a csonka család közösítve
Menjünk, most, mielőbb mindent rágyújtani
Túllőnek a célon
Mert biza könnyen sercen a láng
És a helyükre tejes köd költözik
És meglibben a szembeni házak függönye is tán
Álmokat, életet újra elölről kezdeni némán
Egy kidobott, vén, rozsdás-tarka bicikli
Árvíz által elázva a felszin alatt, feledésben
